Vannak hetek, amikor a könyvek maguktól félrecsúsznak az asztalon. Nem azért, mert ne lenne mit ajánlani, hanem mert az idő, amelyben élünk, mást kér tőlünk. Az ünnep előtti napok ilyenek. Ilyenkor nem egy új történet hív, hanem a sajátunk: az, amelyet együtt írunk a családunkkal, barátainkkal, azokkal, akik fontosak nekünk – és talán azokkal is, akikről tudjuk, hogy hiányoznak.
Az ünnep minden évben emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül. Akkor sem, ha az év során sokszor így éreztük. Akkor sem, ha voltak csendesebb, nehezebb napok, amikor a szavak elfogytak, és csak a fáradtság maradt. Az ünnep nem old meg mindent, de megállít. Leültet egy asztalhoz, egy közös pillanatba, ahol újra megtanulunk figyelni egymásra.
A család ilyenkor nem csupán szívbéli kötelék. Család az is, akivel megosztjuk az emlékeinket, a gondolatainkat, az olvasmányainkat. Család az is, aki meghallgat, amikor beszélünk, és az is, aki csendben marad velünk. Az ünnep arra hív, hogy ne csak jelen legyünk egymás mellett, hanem valóban odafigyeljünk: egy tekintetre, egy félmondatra, egy kézmozdulatra. Sokszor ezek mondják ki a legtöbbet.
A szeretet az ünnep nyelve. Nem hangos, nem hivalkodó, és nem is tökéletes. Inkább törékeny és mindennapi. Ott van egy meleg teában, egy el nem sietett beszélgetésben. Ott van abban, amikor türelmesebbek vagyunk, mint máskor. A szeretet nem attól erős, hogy zajos, hanem attól, hogy kitartó.
És ott van a tűz. Az ünnep fénye, a gyertya lángja, a kandalló melege mind ugyanarra emlékeztet: hogy a fény nem csak világít, hanem meleget is ad. A tűz közösséget teremt. Köré lehet ülni, mellette lehet hallgatni, mellette lehet mesélni. De a legfontosabb talán az, hogy a tüzet nem csak nézni kell – vinni is kell. Magunkkal az ünnep után, a hétköznapokba, a szürkébb reggelekbe, a türelmet próbáló helyzetekbe.
Ez a belső tűz az, amely segít emberségesnek maradni. Amely emlékeztet arra, hogy minden találkozás számít, és hogy minden apró jóság továbbadható. Ha sikerül az ünnepből egy kis fényt átmenteni a következő időszakra, az egész év más színben látszik majd.
Most, ezen a szerdán nem könyvet ajánlunk. Inkább időt. Figyelmet. Csendet és együttlétet. Kívánjuk, hogy az ünnep napjai megerősítsenek minket abban, ami igazán fontos, és hogy a szeretet lángja ne csak ezekben a napokban világítson. Befejezésül engedje meg, hogy egy gondolattal búcsúzzunk, amely méltó módon foglalja keretbe az ünnep üzenetét. Szent VI. Pál 1963-ban, péteri szolgálatának kezdetén ezekkel a szavakkal szólt az emberiséghez:
„Ragyogja be az emberiség egész családját a hit és a szeretet tündöklő lángja, gyújtson tüzet az összes jóakaratú emberben, világítsa meg a népek közötti összefogás útjait, hozza el minden nemzet számára Isten végtelen jóságának megnyilvánulásait és magának Istennek az erejét, amely nélkül semmi sem erős, semmi sem szent.”
A Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó minden munkatársa nevében kívánunk áldott, békés ünnepeket.
Áldott ünnepeket és boldog új évet kívánok, áldással!
Tibor atya