Az évnek ebben a különös, fényekkel átszőtt időszakában valahogy mindannyian közelebb kerülünk a csodához. Karácsony előtt talán élesebben halljuk szívünk rejtett zugait, többet időzünk a csendben, és könnyebben fogadjuk be azokat a történeteket, amelyek a lélek mélyebb rétegeit is megérintik. Zsuffa Tünde A jászol titka című regénye pontosan ilyen olvasmány: egy olyan könyv, amely észrevétlenül simul a lelkünkbe, és ott marad, mint egy halk, reményt hozó harangszó.
A kötet már az első oldalakon jelzi, hogy nem hétköznapi útra hív:
„Néha ott jön a fény, ahol senki sem várja…”
…”– írja a szerző, és Lina Maier történetében ennek a mondatnak minden igazsága felragyog.
Lina Maier sikeres karrierje egyetlen pillanat alatt roskad össze, és ezzel nemcsak a hivatását veszíti el, hanem a saját belső iránytűjét is. Menekülésként érkezik a Bakony mélyén meghúzódó Ősipatakra, ám ez az apró falucska nemcsak menedék lesz számára – hanem egy új küldetés kapuja.
Ebben a különös térben és időben – ahol
„karácsony táján az imák meghallgatásra találnak”
Lina rátalál egy olyan titokra, amely nemcsak a történelem darabkáit rendezi újra, hanem saját önmagát is. A falu legendái, a százéves titkok és a mindig a háttérben jelenlévő, rejtélyes ezüsthajú hölgy alakja mind abba az irányba terelik őt, hogy megértse:
„…a kereszt mögött rejtőzik a legnagyobb csoda.”
A történet középpontjába egy különleges herendi porcelán Kisjézus kerül, a császár egykori ajándéka, amely magában hordozza a békés ünnep és a háborús idők feszültségét, elfeledett szerelmek fájdalmát és a meg nem élt remények súlyát. Lina a bécsi történész, Martin Révay társaságában indul a múlt nyomába, és ahogy feltárulnak a porcelán titkai, úgy tárul fel saját szívük igazsága is. Hiszen a könyv finoman emlékeztet rá:
„Az igazi Jézus nem a szoborban, nem a porcelánban, hanem a tabernákulumban él.”
És még inkább:
„A szeretet a szívben él.”
Ez a felismerés végigkíséri az olvasót is, ahogyan a látható és láthatatlan világ, a múlt és jelen határai lassan egybeolvadnak. Mert „mindig van remény” – még ott is, ahol minden elveszni látszik.
Zsuffa Tünde regénye a hit, a szeretet és az emberi kitartás története. Miközben Lina lassan gyógyul, új otthonra lel – nemcsak egy faluban, hanem önmagában is. A regényben szereplő templomi gondolatok különösen mélyen érintettek:
„Ez az ajtó pedig pont azoknak nyílik meg, akik a legmélyebbre zuhantak… Bármilyen tragédia, veszteség is ér bennünket… Istent semmilyen körülmények között nem vonhatjuk felelősségre… és a haragunk mögött nem Istent utasítjuk el, hanem önmagunkat zárjuk ki az életből.”
Ez a mondat az egész könyv lényegét összegzi: a csoda bennünk kezdődik, és bennünk születik újjá.
„Legyen a karácsony csodája benne (bennünk-szerk.) is fény, amely megvilágítja a sötétséget.”
A szeretet, amelyet a könyv szereplői hordoznak – vagy olykor elveszíteni vélik –, túléli az időt:
„…a szeretet nemcsak a jelenlétben él, hanem abban is, amit továbbadunk, akkor is, ha az, akit szeretünk, már nincs mellettünk.”
És végül talán ez a regény legfontosabb üzenete:
„Ez a jászol titka: a szeretet ott is él, ahol minden elveszni látszik. Ahol minden törékeny, ott születik meg újra az élet.”
A Jászol titka nemcsak egy karácsonyi történet, hanem a hitvallás regénye:
„Krisztus békéje velünk van, bárhol is vagyunk…”
És amíg
„szívünkben él az imádság, amíg ezen a földön összefogunk, és nem engedjük, hogy a gyűlölet szétszakítson minket, addig nem vesztettünk el semmit.”
A könyv egyik legszebb gondolata a betlehemi jelképvilágot idézi meg:
„Az egész Betlehem az emberi élet teljességét és a szeretet erejét szimbolizálja…”
Ebben a világban minden figura, minden szereplő egy-egy érték őrzője: a reményé, a hűségé, az egyszerűségé, vagy épp az áldozatvállalásé.
A regény utolsó oldalai már szinte imaszerű üzenetet hordoznak:
„A csoda soha nem a porcelánban volt, hanem a szívekben. Ott kell minden évben megszületnie karácsonykor.”
„A szeretet öröksége megmarad, mint titkos láng a csendben – és fellobban újra, minden karácsonykor.”
„Mert a csodák nem szavakban élnek, hanem abban a szeretetben, amely túléli az időt.”
És talán épp ezért érdemes kézbe venni ezt a könyvet: mert segít megérteni, hogy a csoda nem valami távoli, ünnepi díszbe csomagolt fényesség. A csoda mi magunk vagyunk. Az otthonunk, a családunk, a közösségeink, a kimondott és kimondatlan imáink. És minden apró, szeretettel teli cselekedet, amelyet egymásért teszünk.
Zsuffa Tünde A jászol titka című regénye mélyen emberi, lelkünkhöz szóló történet a veszteségről, a keresésről, a békéről és a szeretet mindent átfogó erejéről. Olyan könyv, amely nemcsak karácsony előtt esik jól, hanem bármikor, amikor arról szeretnénk megbizonyosodni, hogy a fény még akkor is úton van felénk, amikor mi már nem látjuk.
Adjunk tehát mi is otthont a csodának. Mert ha nyitva hagyjuk a szívünk ajtaját, a fény mindig megtalál.
Zsuffa Tünde további könyvei:
Az Ég tartja a Földet
Regény Árpád-házi Szent Erzsébet élete alapján
Az Ég tartja a Királyt
Történelmi regény a 13. századi Magyarországról és IV. Béláról
Az Ég tartja a Hazát
Történet Árpád-házi Szent Margit korából
