Az Agapé Kiadó gondozásában jelent meg hónapról hónapra, az 1991-es pápalátogatásra készülve a Századunk pápái címet viselő sorozat, Dr. Török József professzor úr tollából. Ezekben az ismeretterjesztő stílusban íródott, ugyanakkor a tudományosságot sem nélkülöző füzetekben lévő írásokat egybegyűjtve, fényképekkel kiegészítve rendezte könyv formátumba az Ecclesia Szövetkezet elnöke, Dr. Perger Gyula. A kiadvány XIII. Leó pápával kezdődik, hiszen pápasága a XX. században ért véget, és Szent II. János Pállal végződik, aki átvezette az egyházat a harmadik évezredbe.
Ferenc pápa halálát követően, május 7-én ül össze a Sixtus-kápolnában a konklávé (clausi cum clave – kulccsal bezárva, innen a konklávé)), hogy megválassza Krisztus földi helytartóját, Péter apostol utódát, a 267. pápát. A konklávé óráiban, napjaiban az Egyház és a világ tekintete Rómára figyel, mint ahogyan ez a XX. században is történt. Ezen alkalomból a kiadványban szereplő, lebilincselő életrajzi elbeszélések helyett, a pápák megválasztásához kapcsolódó leírásokból szemezgetünk, melyek rendkívüli módon emelik a kötet értékét, hiszen sok érdekességet tudhatunk meg az akkori konklávékról is.
Milyen gazdag életút vezet a pápai trónig? Milyen érzések ébrednek a megválasztott szívében a konklávé sorsdöntő pillanataiban? Milyen pápai jelmondat szellemében végzi legfőbb péteri szolgálatát? Hogyan vezeti a történelem viharaiban az Egyház hajóját, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt? XIII. Leó pápától Szent II. János Pál pápáig ezen kérdésekre ad választ e könyv, ismeretterjesztő stílusban, ugyanakkor a tudományosságot sem nélkülözve.
„Az 1523-ban elhunyt németalföldi származású VI. Adorján pápa után Guiseppe Roncalli személyében az egymást megszakítás nélkül követő itáliai pápák sorozatának negyvenharmadik tagját választotta meg a bíborosi testület. A Szent Kollégium dékánja, Eugéne Tisserant bíboros tette föl a szokásos kérdést: „Elfogadod-e kánoni megválasztásodat a Legfőbb Pásztori tisztségre?” A velencei pátriárka így válaszolt: „Félek és reszketek; ismervén gyengeségemet és szegénységemet, megrendülök. Látván azonban testvéreim, a szent Egyház legtiszteletreméltóbb bíborosai óhajában Isten akaratának a jelét, elfogadom az általuk tett választást, meghajtom fejemet a keserűség kelyhe előtt, és vállamat a kereszt súlya alatt.” Ekkor választotta a János nevet.”
Ő volt Szent XXIII. János pápa (1958-1963)
Mindeközben – a kilenc pápai életút megismerésén keresztül (XIII. Leó; Szent X. Piusz; XV. Benedek; XI. Piusz; XII. Piusz; Szent XXIII. János; Szent VI. Pál; Boldog I. János Pál; Szent II. János Pál) – végigkísérhetjük a vérzivataros XX. század történetét is, melyben az Egyház Isten népeként örömben és bánatban járja útját, a végítélet fényében tudva: a jó egykor végérvényesen győzedelmeskedik a rossz fölött.
„Már a délelőtti második szavazás során a volt államtitkár (Eugenio Pacelli – szerk.) megkapta a szükséges többséget, de ő alázatosságból arra kérte bíborostársait, lelkiismeretükben fontolják meg még egyszer válaszukat. A bíborosok kitartottak elhatározásuk mellett, és a harmadik szavazási menet után semmi kétség sem férhetett ahhoz, hogy ki az új pápa… A konklávé során Eugenio Pacellin külsőleg is megmutatkozott, milyen súlyos teher közelít feléje, amit majd neki kell továbbvinnie.”
A Piusz nevet választotta [XII. Piusz (1939-1958)]
A bíborosi testület tagjainak, vagyis a bíborosoknak az az elsődleges feladatuk, hogy a pápai szék üresedése esetén megválasszák Szent Péter utódját, a római pápát. Minden bíborosnak joga és kötelessége a pápaválasztáson ott lenni, hacsak valamilyen súlyos akadály (például betegség) miatt nem tud eljönni. Szent VI. Pál pápa (1963-1978) megválasztásakor
„Nyolcvankét bíborosnak kellett volna megjelennie, de csak nyolcvanan voltak. Az egyik dél-amerikai főpap magas kora és egészségi állapota miatt nem utazhatott; mellette a másik hiányzó Mindszenty József bíboros, magyar hercegprímás volt. Állítólag kérés nélkül megkapta útlevelét a konklávéra, ám éppen a nagy készség miatt fogott gyanút. Attól félve, hogy nem engedik visszatérni hazájába, nem utazott ki a pápaválasztásra.”
Szent II. János Pál pápa 1996-ban az Universi Dominici Gregis kezdetű apostoli konstitúciójával szabályozta a pápaválasztás menetét, amelyet XVI. Benedek pápa néhány ponton módosított. A pápát a külvilágtól elzárva, titkos szavazással választják. A jelöltnek 2/3-os többséget kell kapnia [252 bíboros van, közülük 135-en rendelkeznek választójoggal (azok vehetnek részt a konklávén, akik a pápa halálakor még nem töltötték be a 80. életévüket, de az azt előkészítő megbeszéléseken az idősebbek is részt vesznek), és a tervek szerint 133-an lesznek ott a konklávén. Ez jelenleg 90 szavazat lenne, ha mindenki megjelenne). Ettől azért nem lehet eltérni, mert nagyon fontos, hogy egyértelmű többség álljon az új egyházfő személye mögött.
Az első nap délelőtt egy közös szentmisén vesznek részt a bíborosok, majd aznap délután kezdődik a pápaválasztás. Első nap 1 szavazási fordulót tartanak, majd ezt követően mindennap délelőtt és délután 2-2 szavazásra kerül sor. Ha sokáig nem tudnak megegyezni, akkor meghatározott ritmusban szünetet kell tartaniuk; először három eredménytelen szavazási nap után legfeljebb egy napra fel kell függeszteniük a szavazást, hogy időt kapjanak az imádságra, egymás közti megbeszélésre és egy rövid, buzdító elmélkedésre. A 34. választási forduló után van lehetőség két jelölt közül választani, de a 2/3 akkor is szükséges.
Imádkozzunk a pápaválasztásért!
Ajánljuk még:
- XII. Piusz közelében
- Egy lélek naplója. XXIII. János pápa
- Önéletrajz – Szent II. János Pál pápa
- Szent II. János Pál kilenced
