Miért kaptuk Istentől a torinói halotti Leplet? Hogyan tanít ez a különleges ereklye Istenről, Jézusról, emberségről, szenvedésről és szeretetről? Giuseppe Ghiberti, a torinói Lepel kivételes ismerője, s több mint fél évszázada gyakori szemlélője arra hív, hogy vele együtt keressünk választ ezekre a kérdésekre. A Lepelnek üzenete van számunkra, amelyhez nem a részletekbe vesző tudományos elemzéssel, hanem a türelmes és szeretetteljes elmélkedéssel és szemlélődéssel közelíthetünk.
„A tisztelet a valóság, a Lepel valósága, részletei iránt átérzik a szerző minden szavából, aki fél évszázada a torinói Lepel közeli szemlélője, tudományos megismerésének nyomon követője, az utóbbi években egyházi megbízottja. Ugyanakkor átjárja a hit, amely nem kevesebb a tudásnál, és nem is mond ellent neki. Inkább olyan hit, amely Istenbe kapaszkodik, hogy a valóságot teljes egészében megismerhesse, s a láthatóban felfedezze a láthatatlan kézjegyét”
– írja Giuseppe Ghiberti könyvének előszavában dr. Martos Levente Balázs, a mű egyik lektora.
Balázs atya kiemeli, hogy a torinói Lepel az élet sokféle oldalára fényt vet. Ezzel kapcsolatban így fogalmaz:
„Úgy gondolom, ez a keresztény világszemlélet szíve: minden emberi készségünket és képességünket használni abban az egyetlen igazi szabadságban, amelyet Istentől kaptunk, s amely Istenhez vezet.”
Az ereklyét sokféle eljárással vizsgálták már, hogy fény derüljön keletkezésére, mibenlétére. A szerző, Giuseppe Ghiberti – akit az internetet böngészők általában párbeszéd közben, tudósokkal, papokkal és riporterekkel láthatnak – bár nem részletesen, de foglalkozik ezen tudományos kutatások eredményeivel. Ezeket valaki elfogadja, valaki nem. Valaki hisz abban, hogy a Lepel Jézus halotti leple volt, mások nem. Martos Levente Balázs atya azt tanácsolja, hogy Ghiberti
„könyvét olvasva beszélgessünk nemcsak vele, hanem a Lepellel. Kérdezzük magát a Leplet is, hogy mit mond el nekünk Istenről, Jézusról, mit mond önmagunkról, és mit mond a világról, amelyben a hitünk szerint »testté lett az ige«, a láthatatlan isten megmutatta önmagát.”
Milyen régi valójában ez a vászon? És hogyan keletkezett rajta a képmás? Természetes, hogy felvetődnek ezek a kérdések, és hogy az ember szenvedélyesen keresi rájuk a választ.
„A Lepel üzenetet hordoz magában. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Isten azért adta nekünk a Leplet, hogy figyeljünk erre az üzenetre. Könnyen belátható, hogy a Lepel egy halálig tartó szenvedés történetét meséli el. A Leplen kirajzolódó kép részletei arról beszélnek, hogy személyük belehalt szenvedésébe, s hogy ezt a halált keresztre feszítés okozta”
– véli a szerző. Szerinte kétféleképpen tekinthetünk az ereklyére. Vizsgálhatjuk fizikai valójában és magára az üzenetére is figyelhetünk. Maga a tárgy természetesen számos kérdést felvet ma is, ezekre nem tudunk teljes bizonyossággal válaszolni. A Lepel üzenete azonban bizonyosságként juthat el azokhoz, akik azt hagyják.
Amikor emberek a Lepelről vitatkoznak, hamar eljutnak Jézushoz is, és minden bizonnyal emiatt olyan híres és érdekes az ereklye. A szerző válasza arra a kérdésre, hogy miért kaptuk Istentől a leplet, a következő:
„azért, hogy ösztönzést nyerjünk és bátrabbá váljunk a személyes párbeszédre az Úr Jézussal… A kutatás, éppen hosszú és szerteágazó természetéből adódóan, türelemre int. Elfogadjuk az Úr nekünk adott ajándékait, olyan lehatárolt formában, ahogy ő kínálja nekünk. Az Úr megmutatja nekünk, hogy milyen, előttünk még ismeretlen határ elfogadását kéri tőlünk: egy pontig ismeretet és bizonyosságot kapunk tőle, ettől kezdve pedig türelemre, alázatra és annak elfogadására hív bennünket, amit az ő legfensőbb jósága megszab.”
Ghiberti atya könyvében – a tudományos kutatások eredményei mellett – vizsgálja a Lepel és az Eucharisztia kapcsolatát is. Szent II. János Pál pápa 1998-ban elzarándokolt a torinói Lepelhez, amely véleménye szerint segíthet nekünk abban, hogy „jobban megértsük Isten Fiának irántunk való szeretetét.” Azt azonban nem szabad elfelejtenünk – véli Szentatya is –, hogy a Lepel (és rajta az alvadt vérdarabkák) csupán Jézus földi életére utalhatnak, ezért távol áll Jézus teljes valójától, míg az Eucharisztiában Jézus lényege, istenembersége valóságosan jelen van.
„A szentek különbséget tudtak tenni aközött, hogy mikor kell imádni és mikor kell csupán tisztelni valamit, segítséget és ösztönzést merítve az elkötelezett élethez. (…) Ami a leplet illeti, fontos, hogy megőrizze jelzés értkét, de szeretnünk is kell azért a szolgálatért, amelyet betölt, hogy így az Úr szándéka szerint éljünk vele, aki nekünk adta.”
A Lepel és az Eucharisztia kapcsolata mellett a szerző ír a Szent Szűz, a szentek, ember és test, öröm és szenvedés, öregkor és halál, továbbá a papság kapcsolatáról is, kutatja az ezek mögött meghúzódó lelki tartalmakat s a Lepel évszázados titkát.
