Igino Giordani A testvér – Én a testvér és Isten című könyve Chiara Lubich lelkiségét, az egység lelkiségét mutatja be az író saját megértésén átszűrve. Ez a könyv az 50-es évek elején született áttetsző és magával ragadó stílusban, magyar fordításban azonban most veheti kézbe az olvasó. Művében Giordani új fényben mutatja be a testvért: a testvér az a személy, akin keresztül Istennel találkozhatok, ugyanakkor Isten jelenléte lehetővé teszi, hogy a testvért, a másikat igazán és helyesen szeressem.
E kötet olvasásakor arra kapunk meghívást, hogy egy finom lelki olvasmány vezessen bennünket. A könyv létünk interperszonális jellegére mutat rá, arra, hogy mennyire alapvető a másik szeretet önmagunk megértésekor.
Igino Giordani (1894-1980) Olaszországban a két világháború között és a második világháború utáni idők egyik legmeghatározóbb keresztény politikusa és közéleti írója. Több mint száz könyvet írt, elsősorban az egyház társadalmi tanításával kapcsolatban alkotott jelentőset. 1948-ban találkozik Chiara Lubichkal, innentől a fokoláre mozgalom megszilárdulásában és elismertetésében is nagy szerepet játszik. Jelenleg is folyamatban van a boldoggá avatása.
Giordani személye, életműve és gondolkodásmódja az ember és a szabadság értékét hirdeti. Ő maga azt vallja:
„A szabadság az az eszköz, amellyel az emberi létet folyamatosan visszahelyezhetjük az isteni pályára. Azt is mondhatnánk, hogy ez az a képességünk, amellyel teljesíteni tudjuk Isten akaratát, ezáltal tudjuk az emberi akaratot az isteni akarattal helyettesíteni, a szabadság ezért az Isten szolgálatában álló ember attribútuma.”
A testvér – Én, a testvér és Isten című könyv lapjain a szerző olyan témákat sorakoztat fel és fejt ki bővebben az olvasó előtt, mint az Atya, a fiak, a szeretet, a halál, a felebarát, mindenki egy és a kommúnió témái. Definiálja az emberi méltóság fogalmát, a szabadságot, a fájdalmat, az irgalmasság cselekedeteit, de ír a gyűlöletről, a halálról, az egység szentségéről és az Istennel való egyesülésről is.
„Mivel az ember-Isten misztikus testének tagjai vagyunk: ahogy a szőlővesszők tövek is. Ezért ha egyenként Isten fiai vagyunk, testületileg is Isten Fia vagyunk. Ez a megtestesülés csodája, ami által az isteni egyetlen természetben egyesül az emberivel: a Szentlélek elárasztja a Főt és a tagokat is, Krisztus vére bennünk is áramlik. A lényegi kötelék által, amely minket hozzá köt, az ő tettei a mi tetteink is, az ő élete a mi életünkké válik. Vagyis: benne élünk, benne szentelődünk meg és benne üdvözülünk.”
