Április 16-a, a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, minden évben arra hív bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra, és szembenézzünk történelmünk egyik legsötétebb fejezetével. Ehhez a megrendítő alkalomhoz választottuk Dobos Marianne: A szőttes túloldalán (Szülőföld Kiadó) című kötetét, amely mélyen személyes és dokumentarista módon segít közelebb kerülni ehhez a feldolgozhatatlan tragédiához.
A 2018-ban megjelent mű a magyar holokauszt fájdalmát nem csupán történelmi tények soraként tárja elénk, hanem emberi sorsokon keresztül. A könyv megemlékező hangvétele, hiánypótló jellege és személyes megközelítése különösen erőssé teszi: az olvasó nem kívülállóként szemléli az eseményeket, hanem szinte tanújává válik azoknak.
Székely János püspök a könyv bemutatásában így fogalmaz:
„A holokauszt egész nemzetünk tragédiája, közös fájdalom. Közel félmillió zsidó honfitársunk sorsa lett a rettenetes halál. Olyan embereket veszítettünk el, mint Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Szerb Antal és Richter Gedeon. Az üldözötteken akkoriban nagyon kevesen segítettek. Ez az eseménysor […] magyar nemzetünknek is szégyene és sebe. Dobos Marianne könyve személyes emlékek sorozatát tárja elénk. Az emlékek arcot adnak a fájdalomnak, személyessé teszik azt, de arcot adnak a segítésnek, az együttérzésnek is. Vegyük kézbe úgy ezt a könyvet, mintha hallgatnánk annak a rettenetes időnek a tanúit, megszorítanánk azon kevesek kezét, akik emberek maradtak az embertelenségben.”
A szerző, Dobos Marianne saját szavaival így ír művéről:
„A személyes sorsok követése. Az áldozatok mérhetetlen szenvedései, és a mentők halált megvető bátorsága, akik sokszor nemcsak saját, de családjuk életét is kockáztatták zsidó embertársaikért. Példázatokat kerestem, olyan emberek történetét, akiket minden időben nemcsak lehet, de kell az emlékezetbe idézni.”
A kötet egyik legfontosabb üzenetére Radnóti Zoltán hívja fel a figyelmet az előszóban:
„Sok mindenre kerestem, keresem a választ. Tanultam, beszélgettem emberekkel, sokkal, rengeteggel. Mindegyik hasznos volt. Főleg azért, mert megtanultam, nem csak az volt szörnyeteg, aki elkövette a szörnyűségeket, hanem az is társ volt, aki csendben volt, aki közönnyel nézte végig embertársai elpusztítását.”
A könyvben helyet kapnak személyes történetek is, amelyek az emlékezés fontosságát hangsúlyozzák:
„Egyszer innen azonban látogatóba utazott Rami és nagynénje, s akkor az unokaöcsémmel mindenhova elmentem. Meséld el fiaidnak… Hát mesélem. Mesélem mi volt, s mesélem, mi történt később, amikor a zsidóság visszatért, remélve, hogy szenvedéseinek vége már.”
A kötet nemcsak az áldozatok szenvedését mutatja be, hanem azoknak a bátorságát is, akik segíteni próbáltak – köztük a katolikus egyház egyes tagjai is, akik életüket kockáztatva nyújtottak menedéket az üldözötteknek. Ez a kettősség – a közöny és a bátorság, a bűn és az emberség – teszi igazán megrendítővé a könyvet.
Dobos Marianne műve arra emlékeztet, hogy a múlt nem lezárt történet: felelősségünk van abban, hogy emlékezzünk, és hogy tanuljunk belőle. Ez a könyv nem csupán olvasmány, hanem találkozás – a múlttal, az emberi sorsokkal, és saját lelkiismeretünkkel.
***
Az emlékezés és megértés útján tovább haladva, kínálatunkban további, a korszakot feltáró köteteket is ajánlunk az érdeklődők figyelmébe:
- Mondd el fiaidnak (Szülőföld Kiadó, 2014)
- Végjáték a határon – Kőszeg 1944-1945 (Szülőföld Kiadó, 2015)
- A magyarországi zsidóság története (Szent István Társulat, 2018)
