Előre láthatólag idén szeptemberben rendezik meg hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Ennek apropóján Katona István püspök atya tollából megszületett egy kiadvány, amely felidézi azokat az eseményeket, amelyek az 1938-ban a szintén nálunk megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust kísérték, és megismerhetjük annak rengeteg pozitív hozadékát, immár sok-sok évtized távlatából. Erőt meríthetünk örökségéből, s talán még inkább várakozással tekinthetünk az előttünk álló ünnepre.
Katona István püspök atya, a kötet szerzője ezekkel a szavakkal ajánlja írását:
A gondviselő Isten azzal ajándékozta meg a magyar népet 1938-ban, hogy hazánkban rendezhette meg a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Biztos vagyok abban, hogy ennek nyomán sok kegyelmet kaptunk, és nagyon nagy szükségünk is volt erre, mert utána óriási megpróbáltatások következtek, a világháború borzalmai és a kommunista elnyomás szörnyűséges négy évtizede.
Biztosak lehetünk abban, hogy magyar népünk az Eucharisztikus Kongresszus kegyelmeiből merített erőt, hogy a sok támadás ellenére is megőrizze a hitét, vallását…”
Nem tudni előre, hogy a világjárványt illetően mit hoznak az elkövetkező hónapok, hogy milyen formában, mennyien tudnak együtt ünnepelni Budapesten. Egy kis ízelítő a könyvből az 1938-as esemény napjairól:
„1938 májusában millió magyar ajkán zengett fel az ének: Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat! Szerte az országban zúgtak a harangok, Budapesten pedig éjjel és nappal százezrek vonultak a bazilikába, a Hősök terére, a Margitszigetre, hogy imádják és magasztalják Krisztust az Oltáriszentségben. Hazánk felé fordult azokban a napokban a világsajtó jelentős hányada is. Újságok és rádiók rövidebb-hosszabb hírekben számoltak be a budapesti 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeiről, hiszen a Föld minden részéről érkeztek küldöttségek és zarándokok az ünnepségekre. Május 29-én a záró körmeneten pedig percnyi megállás nélkül, négy és fél órán át hömpölygött a hívek ezer színben pompázó menete. Félmilliós tömeg kísérte az Oltáriszentséget a bazilikából a Hősök terére…”
A könyvben olvashatunk az Eucharisztia kimeríthetetlen gazdagságáról, megismerkedhetünk a különböző eucharisztikus kongresszusok történetével, eseményeivel a kezdetektől 1937-ig. Ami pedig a legérdekesebb, hogy a szerző betekintést enged a 34. kongresszus előkészületi eseményeibe és részletesen beszámol a kongresszus minden egyes napjáról is. Megismerhetjük a néhány évtizeddel ezelőtti magyarság vallásos lelkületét, és erőt, hitet meríthetünk belőle mindennapjainkhoz. Elődeink hite követendő példa lehet számunkra is. S bár a kiadvány 1938-ig kíséri vissza olvasóját a múltba, más élethelyzetbe, más körülmények közé, valószínűleg nemcsak az akkor, ott jelenlévők merítkezhettek az ünnep számos pozitív hozadékából, hanem a mai nyitott szívű, Istent kereső, éber olvasó is. Katona István püspök atya a következőket reméli az idei, előttünk álló kongresszustól:
„Nagyon reméljük, hogy a jó Isten annyi kegyelmet ad e kongresszus által, hogy a magyar nép hitében megerősödik, vallását gyakorló, vallása szerint élő keresztény ország lesz. Szent István országa, Mária országa. Senki és semmi ne tudja megingatni hitünket abban, hogy az Oltáriszentségben valóban a feltámadt, élő Krisztus van jelen! Napról napra bemutatja az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit. Külön érdekessége, hogy több mint 60 korabeli fényképet is összegyűjtöttünk és bemutatunk benne.”
