Marosfalvi Antal festőművész munkásságáról

Szombathely ismert és évtizedek óta elismert polgára Marosfalvi Antal (1930) festőművész, aki nemcsak saját alkotásai, hanem restaurátori tevékenysége kapcsán is méltán megbecsült művésze városunknak, sokszínűsége, kreativitása, egyedisége nemcsak alkotásai, hanem immár kilenc évtizedes életútja kapcsán is kibontakozik előttünk a Mestereim dicsérete című album lapjain keresztül.

Ő maga ekképp vall saját sokszínűségéről, amely az önálló festői és restaurátori munkájában is megmutatkozik:

„Az önálló festői pálya és a restaurátori szolgálat boldogítóan egészíti ki egymást, amit az egyikről tanulok, hasznos a másikban. De ami még fontosabb: toleranciára, befogadásra, megértésre tanít a másság, a másé iránt. Ugyanakkor arra a meggyőződésre jutottam, hogy egyetlen út van számomra: kerülni, ami divat, mert uniformizál, meg kell őrizni a saját arculatot, még ha nem jegyeznek a felkapottak között is. A másik nagy szenvedélyem, az utazás is arról győzött meg, hogy a kiállítótermekben ragályként burjánzó gegparádé unalmas, már szinte arctalan. Arra törekszem, maradjak én.”

A „sokoldalúság” elcsépelt jelző, de Marosfalvi Antal festőművész egész életére, munkásságára nézve pozitív hangütésű: négy szakmában otthonos, amelyet önképzéssel szerzett műveltség és mesterségbeli tudás támaszt alá. Szülővárosa, (1931. május 6.) Szombathely, egyben tere, kerete teljességre törekvésének, amely közel sem megszokott ívelésű pályát rajzol meg. Az „embert”, a művészt ugyan a szerénység, az alázat, a szokatlan türelem és a tudatosság jellemzi, de a „teljesítménye” – kivált a számok tükrében! – már-már emberfeletti.

Festményei, grafikái, szobrai, fotói, egyéni és csoportos kiállításainak nagy mennyisége talán még nem rendkívüli. Harmincöt év alatt a Szombathelyi Képtár restaurátoraként végzett munkája azonban megbecsülést vívott ki.

Minden szakmabeli elismerően bólint, ha meghallja: 1300 festményt, szobrot, grafikát tisztított, restaurált. Párhuzamosan, saját műhelyében, további mintegy 2000 műtárgy „sorsán” javított, az egyház, a múzeumok, a magángyűjtők megbízásából. Oktatóként több restaurátort indított el a pályán.

„Szüntelen tudásvágytól hajtva beutazta Európát. Érdemleges műemlék, múzeumi gyűjtemény nem kerülte el a figyelmét. Közben folyamatosan dolgozott a saját művein, és aktívan vett részt a művészeti, kulturális életben is”

– írja róla Salamon Nándor a Marosfalvi Antal Mestereim dicsérete című albumban, amelyben a művész úr saját írásai mellett vele készült interjúkon és kiállításmegnyitók történetein keresztül ismerhetjük meg őt és munkásságát. Az albumban számos alkotás képe is helyet kapott.