Július 16-án a Kármelhegyi Boldogasszonyt ünnepeljük. E jeles naphoz kapcsolódva szeretnénk ajánlani A Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláréja (Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2018) című kis könyvet, amely terjedelmében szerény, tartalmában azonban rendkívül gazdag.
A kötet azok kérdéseire szeretne választ adni, akik a skapuláréban a keresztény életre szóló meghívást, az örök üdvösség reményét és a Szűzanya anyai oltalmának jelét látják. Nemcsak bemutatja a skapuláré történetét és lelkiségét, hanem segít megérteni azt is, mit jelent valóban viselni, és milyen életre hívja viselőjét.
A könyv középpontjában a jól ismert hagyomány áll: Stock (Szent) Simon, a Kármel-rend generálisa a XIII. század közepén rendje súlyos válságával szembesült. Amikor már emberileg alig látszott remény a Kármel fennmaradására, teljes bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához fordult. A hagyomány szerint Mária 1251. július 16-án jelent meg neki, és átadta a skapulárét mint különleges ajándékát és oltalmának jelét.
„Stock Simon Angliában született a XII. század vége felé. Hosszú élet adatott meg neki. Még agg kora előtt valószínűleg ő maga is hosszú éveken át Kármelhegyi szerzetesként az Illés lelkiségéből forrásozó új rend lelkes kezdeteinek, majd a nyugatra való áthelyezés nehéz problémákkal terhes korszakának tanúja volt. Angliába visszatérve, Aylesfordban generálisnak választották a XIII. század közepén. Azzal a válsággal kellett szembenéznie, hogy rendjének számos szerzetese egy másik kolduló rendbe, a ferencesekhez vagy a domonkosokhoz lépett át. Még a Kármel fennmaradása is veszélybe került. Ebben a szélsőséges, nehéz helyzetben Stock Simon Máriához fordult. Vagy tán nem az ő akarta volt a Kármel? Nem az ő tiszteletéhez kapcsolódik a rend? Várakozására Isten Anyja egy jelenésben válaszolt, feltehetőleg 1251. július 16-án. Ekkor adta át neki Mária a skapuláré csodálatos ajándékát.”
A könyv rámutat arra, hogy a skapuláré sokkal több egy vallásos kegytárgynál. Valójában egy ruhadarab, a Szűzanya „öltözéke”, amely az üdvösség ruhájára emlékeztet, lelki páncélként és pajzsként kíséri viselőjét. Kifejezi, hogy aki hordja, szabad elhatározásból Máriához tartozik, neki ajánlja életét, a Szűzanya pedig anyai szeretetével különösen halála óráján is segítségére lesz. Szép párhuzamot von a könyv a tékozló fiú történetével is: amikor a fiú hazatér, édesapja a legszebb ruhába öltözteti – a megbocsátás és az új élet jeleként. A skapuláré is erre az isteni irgalomra irányítja tekintetünket.
„Milyen sokan vannak, akik emberileg reménytelen helyzetükben végső megtérésüket és örök üdvösségüket köszönhetik annak a skapulárénak, amit felöltöttek! S testi és lelki veszélyek közepette hányan és hányan érezték a skapuláré hatásaként Mária anyai oltalmát!”
Olvashatunk benne a skapuláréhoz kapcsolódó ígéretekről, számos megható kegyelemről és megtérésről, valamint olyan történetekről, amelyekben emberek testi és lelki veszedelem idején megtapasztalták a Szűzanya oltalmát.
Sokakat foglalkoztat az is, hogy ma viselhető-e a skapuláré érem formájában? A könyv erre is részletes és egyértelmű választ ad. Megismerhetjük Szent X. Piusz pápa engedélyének történetét, az érem viselésének feltételeit, valamint azt is, hogy először minden esetben a hagyományos szövet skapulárét kell ünnepélyesen felvenni, amely később – az Egyház rendelkezése szerint – megfelelő skapulárééremmel helyettesíthető.
„Szent X. Piusz pápa adott arra engedélyt, hogy a szövet skapulárét éremmel helyettesítsék, főleg a meleg éghajlatú országokban, ahol a szövet gyorsabban tönkremegy. Azután ezt az engedélyt később az egész világra kiterjesztették. Így a skapuláré éremmel is megkaphatjuk a Szentséges Szűz Mária mindhárom ígéretét: védelem az örök kárhozattól, szabadulás a tisztítótűzből (szombati bulla) és a testi és lelki veszedelem elleni oltalom. Azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy érmét nem lehet átadni az ünnepélyes átvételi szertartáskor. Tehát szükségszerűen a lentebb ismertetett szabályoknak megfelelően legelőször a szövetskapulárét kell felvenni: csakis ezután lehetséges azt éremmel helyettesíteni. (Ezt előzetesen a skapuláré megáldási szövegével vagy pedig egyszerű keresztjellel kell megáldani) Az éremnek egyik oldalon A Szent Szívére mutató Urunkat kell ábrázolnia, a másik oldalon pedig a Szent Szüzet. Az érmet a nyakban, vagy más módon kell testünkön hordani. Ha medálokat cserélünk, ebben az esetben nem szükséges az újabb érmet külön megáldani.”
A kötet ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a skapuláré önmagában nem varázseszköz vagy szerencsehozó tárgy. A hozzá fűződő ígéretek csak akkor nyerik el valódi értelmüket, ha életünket is Krisztushoz és Máriához méltón igyekszünk élni. A skapuláré nem helyettesíti a hitet, hanem emlékeztet rá, és nap mint nap hív a megtérésre, az imádságra és az evangéliumi életre.
A könyv végén megtalálhatók a skapuláré felvételéhez kapcsolódó szertartás szövegei és imádságai is, így nemcsak ismeretet ad, hanem lelki segítséget is nyújt mindazoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a Kármel lelkiségéhez és a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz.
Július 16. ünnepén különösen szép olvasmány ez a kis kötet. Nemcsak a skapuláré történetét ismerteti meg velünk, hanem segít felismerni, hogy Mária oltalma nem pusztán egy régi hagyomány, hanem ma is élő meghívás: Krisztust követni az ő anyai vezetésével.
***
A kiadványhoz sok szeretettel ajánljuk még az alábbi imafüzetet is:
