„Nem azért jöttem, hogy tökéletes hitet ajánljak neked.
Azért jöttem, hogy elmondjam, a hit egy séta kövekkel,
tócsákkal és váratlan ölelésekkel.”
(XIV. Leó)
„Van pápánk!” – hangzott fel 2025. május 8-án, csütörtök este 19 óra 12 perckor, Dominique Mamberti protodékán részéről a Szent Péter székesegyház középső erkélyéről, miután a Sixtus-kápolna kéményéből fölszállt a fehér füst. XIV. Leó néven új egyház- és államfő foglalta el trónját a Vatikánban. Robert Francis Prevost az Ágoston-rend első pápája, az első egyházfő, aki az Egyesült Államokban született, egyben az első perui állampolgársággal rendelkező vatikáni államfő. Az amerikai kontinensről másodikként érkezett pápa, a húsvéthétfőn elhunyt argentin Ferenc után kezdi meg pontifikátusát.
De vajon eszméiben is követi elődjét, folytatja megkezdett reformjait? Hogyan viszonyul a nők szerepvállalásához az egyházban? Vagy az azonos nemű párok kapcsolatához? Mi az álláspontja a papok által elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről? Mindezekre a kérdésekre választ találunk ebben a villámgyorsan, nagy tájékozottsággal és alapossággal megírt portrékönyvben – amiből még a pápa öltözködéséről és kedvenc sportjáról is értesülhetünk a világ- és egyházpolitikai összefüggések mellett. A kötet szerzője, Rónay Tamás elismert Vatikán-szakértő. XIV. Leó a negyedik pápa, akiről monográfiát írt – méghozzá a megválasztása utáni tíz napban.
„XIV. Leó, akinek beiktatási szentmiséjét Róma püspökeként május 18-án, vasárnap tartották, már első beszédében világossá tette: számára Ferenc pápa öröksége a minta. Lehet, hogy a külsőségek tekintetében jobban ragaszkodik majd a tradíciókhoz, más stílust képvisel, kevésbé jellemzi az improvizáció, mint Ferencet {…} mégis több tekintetben követheti a nagy elődét, többek között a szegények felkarolását vagy éppen a környezetvédelem iránti elköteleződést illetően. A legfontosabb feladata azonban az lesz, hogy megbékítse az egyházat, közelítse egymáshoz a rendkívül megosztottá vált progresszív és konzervatív tábort. Amikor az első pápai beszédében hidakról beszélt, erre is gondolhatott.”
XIV. Leó már első szózatában egyértelművé tette programjának legfontosabb elemeit: Ferenc követőjének tartja magát, a párbeszédre, a hidak építésére ösztönöz, megbékélést szorgalmaz a világban, missziós egyházat valósítana meg, és – Ágoston-rendi szerzetesként – mindezek megvalósulásában alapvető fontosságúnak tartja a felebaráti szeretetet.
„Prevost azonban – Ferenchez hasonlóan – befogadó egyházat képzel el, amelyben mindenkinek helye van. Mindenkinek, aki az evangélium, a felebaráti szeretet szerint éli az életét, aki elfogadja mások véleményét, megpróbálja megérteni a másikat – mert ők a párbeszéd révén „hidakat” képeznek. XIV. Leó úgy véli, sok ilyen hídra lenne szükség ahhoz, hogy a világ újra visszataláljon a normalitás útjára. Ebben szükség van az egyházra, de olyanra, amely valóban közel áll az emberekhez, és fontosnak tartja a missziós tevékenységét.”
Robert Francis Prevost rendkívül gazdag életutat mondhat magáénak. A könyvben sok érdekességet olvashatunk életéről, olasz gyökereiről, gyermekkoráról, családjáról, testvéreiről, egyházi szolgálatairól egészen pápává választásáig. Fiatal korától kezdve papi szolgálatra készült.
Ez az új pápa életéről szóló könyv természetesen nem egy teljes életmű vizsgálata, hiszen pápaságának első tíz napja alatt született. Sok, vele kapcsolatos kérdésre csak a következő években kaphatunk választ, így arra is, miben követte „névadóját”, XIII. Leót és nagy elődjét, Ferenc pápát.
„Őbenne, az Egyben egyek”
