Egyházi ünnepeink közül talán a most közelgő pünkösd az, amelyről a legnehezebb a fiataloknak, gyermekeknek úgy beszélni, hogy könnyen megértsék annak lényegét. Talán még a sokat tapasztalt, felnőtt hívők számára sem erről az ünnepről a legkönnyebb beszélni. Segítség lehet a témában Raniero Cantalamessa A pünkösd misztériuma – Mindnyájan beteltek Szentlélekkel című kiadványa.

A könyvben négy meditáció található, amelyek eredetileg a Pápai Házban hangzottak el. A könyvben található elmélkedésekben a pünkösdre abban az értelemben tekintünk, ahogyan Szent Lukács az Apostolok cselekedeteiben, Szent János az evangéliumában és Szent Pál a leveleiben. Ha a különböző, egymást kiegészítő nézőpontokat egyberakjuk, egy háromdimenziósnak mondható képet kapunk a pünkösd eseményéről, amely különösen jól használható a hitoktatásban, és elősegíti a Szentlélek tiszteletét – olvashatjuk a könyv előszavában.

A Szentlélek az Egyház Lelke, egyetemes, vagyis egy felé irányul, arra törekedik, hogy valamiféle egységet alkosson. Ez azonban nemcsak kifelé, hanem befelé irányuló mozgást is jelöl.

„Az Egyház nemcsak akkor egyetemes, amikor arra törekszik, hogy elérje a föld végső határait, hanem akkor is, amikor a középpontja felé törekszik, ami a test feje, a feltámadt Jézus. Ebben az értelemben egybeesik egyetemesség és egység, és az egység Lelke az Egyház egyetemességének lelke is. Az egyházi hagyomány korán megragadta a pünkösdnek ezt a jelentését, az az Egyház egyetemességére és egységére vonatkozik. A legősibb magyarázatok szerint a pünkösd a hetek ünnepe volt, amikor a pap a templomban felajánlotta Istennek az új aratás zsengéjét (vö. Lev 23,10) Szent Iréneusz annak az előképét látja ebben, ami a keresztény pünkösdben megvalósult, amikor a Szentlélek felajánlotta az Atyának a Krisztus által megváltott minden nép zsengéjét. Ugyanez a szent egy képpel igyekszik megmagyarázni, hogyan valósítja meg a lélek ezt az új egységet: Ahogyan a száraz lisztből víz nélkül nem lehet tésztát, kenyeret készíteni, úgy mi, akik sokan vagyunk, sem válhattunk eggyé Jézus Krisztusban a Víz nélkül, ami a mennyből jön.”

Pünkösd Jézus Krisztusra vonatkozó misztérium: a Szentlélek eseménye és olyan misztérium, amely Krisztussal is kapcsolatos.

„Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta – akit ti láttok és hallotok”

– vélekedik Péter apostol (ApCsel 2,33).
A Szentlélek eljövetele
(Kisléghi Nagy Ádám)

A pünkösd legfőképpen a misztikus test valósága miatt krisztológiai misztérium. Egyfajta kettősséget figyelhetünk meg ennek kapcsán. Ugyanis Krisztus az, aki adja és szintén ő az, aki kapja a Szentlelket. Adja a Szentlelket úgy, mint fej, és kapja, mint test.

„Az embereknek úgy adott, mint fő a tagoknak, és úgy kapott az emberekben, mint saját tagjaiban… Krisztus tehát egyszerre adott a mennyből és kapott a földön.”

Milyen eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a Szentlélekről beszéljünk? Elsősorban a Szentírás, továbbá a „spirituális” tapasztalat, amit Jézus maga mutatott meg nekünk, amikor azt mondta a Szentlélekről:

„akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad, és bennetek lesz.” (Jn 14,17.)

A Szentlélek megismeréséhez támaszkodjunk erre a két forrásra, a Szentírásra és a tapasztalatra, vagyis az egyházi hagyományra.