Vannak, akik bármilyen élethelyzetben – legyen az a legnagyobb boldogság vagy a legmélyebb gyász, elkeseredettség – mindig őszintén, tiszta szívből oda tudnak fordulni Isten felé, és le tudják tenni elé örömüket és fájdalmukat egyaránt. Ez nem könnyű feladat. Ahogy sok minden az életben, úgy időnként az imádság is nehéz, nehezen megy. Mi a teendő akkor, amikor elbizonytalanodunk, távolabb kerülünk Istentől, amikor úgy érezzük, senki sem hallja segélykérő szavainkat? – többek között erre a kérdésre is igyekszik felelni A Papp válaszol című könyv szerzője, dr. Papp Miklós görögkatolikus áldozópap.
Miklós atya nős, három gyermek édesapja, továbbá a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszékének vezetője, szívügye a teológia csillagai szerinti erkölcsös életvezetés.
A fiatalok kutatnak, keresik helyüket a világban. Tele vannak kérdésekkel – a hittel kapcsolatban is. A válasz azonban akkor ér bármit is, ha az tabuk nélküli, megfogható, befogadható és valódi. Dr. Papp Miklós atya válaszai pedig kivétel nélkül elgondolkodtatóak, kézzel foghatóak és hitelesek.
(Anna, Budapestről)
Miért érzem egyszer erősen Isten jelenlétét, máskor meg, mintha csak a semmibe mondanék imákat?
“Aki már megtapasztalta Isten jelenlétét, az tudja, hogy olyan, mint egy pulzáló erőpont, a forró személyesség légköre, a „Van” létének mázsás súlya. Amikor ez elmúlik, amikor Isten hátrébb lép, akkor olyan szalmaszálnak tűnik minden ikon, szertartás, könyv, szimbólum… Mégis földi utunkon maradnak ezek a szalmaszálak. Állandóan nem adatik meg ennek az élő jelenlétnek az intenzív megtapasztalása… Persze az istenközelség ilyen misztikus megtapasztalása után (…) üresnek tűnik minden ima, szertartás, ha ezt nem érezzük. Tehát az üresség érzése pont azért lehet benned, mert már megtapasztaltad Isten élő közelségét.”
A sivatag-hasonlattal él a szerző, miszerint az üresnek vélt időszak olyan, mintha egy sivatagon haladnánk át azért, hogy aztán megpillanthassuk az oázist. A szerző kifejti azt is, hogy a kérdező valószínűleg már kinőtte az eddigi imamódjait, ilyenkor pedig érdemes újakat elsajátítani, melyek hatékonyabbak, jobban passzolnak személyiségünkhöz, amely folyamatosan fejlődik, változik életünk során. Miklós atya vallja, hogy Isten távolságának nem mindig a bűn az oka.
„Isten Úr és Király, tér-idő feletti tökéletesség, abszolút intelligencia, irgalmasan lehajló szeretet”,
aki alkalmanként lehajol hozzánk, s aztán mi ebből merítkezünk hosszú időn át.
Négy fő téma köré csoportosulnak az érdekesebbnél érdekesebb kérdések:
- Egyház és társadalom: papi hivatás, elhívás, túlnépesedés kérdése, napjaink egyik jelensége, a „mindig-minden-most kell”, kérdések a szervátültetéssel kapcsolatban.
- Család és hivatás: anyaság és karrier, fiatalok útkeresése (család, egyház, hivatás terén), katolikusként az egyházi tanítással nem egyező munkát végezni, állatok és emberek viszonya
- Teológia és erkölcs: mindent elvisel-e a szeretet?, az üdvösség nem más, mint egy másik tudatállapot?, a csodák értelmezése
- Házasság és szexualitás: születésszabályozási módszerek, gyermekáldás elmaradása, öngyilkosság
A szerző olyan kérdésekre is kimerítő válaszokat ad, amelyek jelenleg épp a médiában forognak, az érdeklődés középpontjában állnak, mint a homoszexualitás, a jógázás, az elvált párok helyzete az egyházban vagy hogyan gyónjunk felnőttként.
