Brenner János atya tisztelete eddig is élénken élt a Szombathelyi Egyházmegye híveinek szívében, a boldoggá avatással azonban az Egyház hivatalosan is elismerte életáldozatát. János atya mosolygós, derűs arca tekint vissza a róla szóló könyv – Akinek „a lelke kedves volt Isten előtt” – borítójáról. Ránézve erőt meríthetünk belőle.

Örömmel tölthet el minket a tudat, hogy térben és időben ilyen közel van hozzánk János atya. Abban az időszakban élt és munkálkodott, amelyben sokunk nagyszülei vagy szülei éltek. Szerencsére ma is többen élnek azok közül, akik személyesen is ismerhették őt, és az utókornak felidézhetik vele kapcsolatos emlékeiket, élményeiket. Ezáltal talán még inkább magunkénak érezhetjük őt.

Akik kioltották életét, örök névtelenségre ítéltettek, János atya emlékezete, életpéldája és tanítása a boldoggá avatással azonban még elevenebben él tovább, s újabb és újabb generáció nőhet fel őt megismerve, hitéből erőt merítve.

Minden évben megemlékeznek róla a Szombathelyi Egyházmegye hívei az emléknapján, december 15-én. Ilyenkor a Sarlós Boldogasszony székesegyházban szentmise keretében emlékezhetünk János atyára, és imádkozhatunk érte, hozzá. Felemelő pillanatok ezek, hiszen az egyéni imádság is kedves a Mennyei Atya előtt, azonban amikor sokan, együtt tesszük mindezt egy helyen és időben, az hatalmas lelki élmény, amely által mi magunk is épülünk. Aztán hazavisszük ezeket a lelki ajándékokat, és igyekezhetünk a szeretteinknek, a körülöttünk élőknek átadni belőle. Azonban nemcsak János atya emléknapján és az azt követő néhány napban érdemes érte, hozzá imádkozni. Lelkülete, életpéldája kísérje mindennapjainkat, egy-egy élethelyzetben bátran forduljunk hozzá útmutatásért. Segítségünkre lehet ebben a róla szóló, Akinek „a lelke kedves volt Isten előtt” című könyv is, amelyből bármikor felidézhetjük életének valamely fejezetét, sőt az őt nem ismerő embertársaink előtt is felfedhetjük életútját, példamutatását.

A mű szerzője, Fancsali Andrásné korábbi és mai forrásokat kézbe véve állította össze könyvét, és olvasmányos, lendületes stílusban megírva adja közre Boldog Brenner János atya életútjának történetét.

A kiadványban részleteket találunk János atya lelki naplójából – ezeken a személyes sorokon keresztül rajzolódik ki előttünk magával ragadó személyisége igazán –, elolvashatjuk egykori hívők visszaemlékezéseit, megismerhetjük János atya életútját (boldog gyermekkor, az iskola évei, kápláni időszak), a gyilkosság körülményeit és a nyomozás menetét is.

János atya lelki naplójában egy helyütt azt írta:

„Add, Uram, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek.”

„Tekintete tiszta volt, mindig mosolygós. Sokat játszott velünk, és persze tanított. Minden olyan magától értetődő, olyan természetes volt. Volt egy fénykép róla, amelyen nagyon mélyen a távolba tekint, ez a tekintet tükrözi őt, és kifejezi azt, hogy érezte hivatásának súlyát… Ma felnőttként felidézve egy-egy emlékképet, csak csodálni tudom azt a derűs kisugárzást egy olyan korban, amelyről minden elmondható, csak az nem, hogy vidám és derűs volt – emlékezett egy tanítvány.”

„Gyakran látták őt egyedül imádkozni a templomban olyankor is, amikor nem volt liturgia. »Jól érezte magát kettesben a Jóistennel.«Akkor is részt vett az imaórákon, a litániákon, a keresztúti ájtatosságokon, ha azokat az esperes úr vezette. Plébánosával való kapcsolata példás volt. Mindig teljesítette kéréseit. Úgy is mondhatjuk: engedelmes beosztott volt.«

Lelki naplójából több helyütt, több téma kapcsán is idéz a szerző, most azonban – a vértanúság miatt – az engedelmességről szóló részt emelnénk ki.

„Itt a szabadságunkat korlátozzuk. Ez a nagyobb kincsünk, hisz ezt a legnehezebb megalázni, ez a legnagyobb áldozat. Az engedelmességben szabadul meg az ember önmagától. Az engedelmességhez alázatosság kell. Ezt az alázatosságot pedig Istentől, Isten alázatosságából merítjük.”

Fancsali Andrásné frappánsan összeállított könyvéből felsejlik az ötvenes évek egyházüldözésének története és a magyar Egyház új, boldoggá avatott vértanú papjának ragyogó személyisége.