Brenner János atya tisztelete eddig is élénken élt a Szombathelyi Egyházmegye híveinek szívében, a boldoggá avatással azonban az Egyház hivatalosan is elismerte életáldozatát. János atya mosolygós, derűs arca tekint vissza a róla szóló könyv – Akinek „a lelke kedves volt Isten előtt” – borítójáról. Ránézve erőt meríthetünk belőle.

Örömmel tölt el a tudat, hogy térben és időben ilyen közel van hozzánk János atya. Abban az időszakban élt és munkálkodott, amelyben sokunk nagyszülei vagy szülei éltek. Szerencsére ma is többen élnek azok közül, akik személyesen is ismerhették őt, és az utókornak felidézhetik vele kapcsolatos emlékeiket, élményeiket. Ezáltal talán még inkább magunkénak érezhetjük őt.

Akik kioltották életét, örök névtelenségre ítéltettek, János atya emlékezete, életpéldája és tanítása a boldoggá avatással azonban még elevenebben él tovább, s újabb és újabb generáció nőhet fel őt megismerve, hitéből erőt merítve.

 

 

A mű szerzője, Fancsali Andrásné korábbi és mai forrásokat kézbe véve állította össze könyvét, és olvasmányos, lendületes stílusban megírva adja közre Boldog Brenner János atya életútjának történetét.

A kiadványban részleteket találunk János atya lelki naplójából – ezeken a személyes sorokon keresztül rajzolódik ki előttünk magával ragadó személyisége igazán –, elolvashatjuk egykori hívők visszaemlékezéseit, megismerhetjük János atya életútját (boldog gyermekkor, az iskola évei, kápláni időszak), a gyilkosság körülményeit és a nyomozás menetét is.

János atya lelki naplójában egy helyütt azt írta: „Add, Uram, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek.”

„Tekintete tiszta volt, mindig mosolygós. Sokat játszott velünk, és persze tanított. Minden olyan magától értetődő, olyan természetes volt. Volt egy fénykép róla, amelyen nagyon mélyen a távolba tekint, ez a tekintet tükrözi őt, és kifejezi azt, hogy érezte hivatásának súlyát… Ma felnőttként felidézve egy-egy emlékképet, csak csodálni tudom azt a derűs kisugárzást egy olyan korban, amelyről minden elmondható, csak az nem, hogy vidám és derűs volt – emlékezett egy tanítvány.”

„Gyakran látták őt egyedül imádkozni a templomban olyankor is, amikor nem volt liturgia. »Jól érezte magát kettesben a Jóistennel.« Akkor is részt vett az imaórákon, a litániákon, a keresztúti ájtatosságokon, ha azokat az esperes úr vezette. Plébánosával való kapcsolata példás volt. Mindig teljesítette kéréseit. Úgy is mondhatjuk: engedelmes beosztott volt.«

 

 

Lelki naplójából több helyütt, több téma kapcsán is idéz a szerző, most azonban – a vértanúság miatt – az engedelmességről szóló részt emelném ki.

„Itt a szabadságunkat korlátozzuk. Ez a nagyobb kincsünk, hisz ezt a legnehezebb megalázni, ez a legnagyobb áldozat. Az engedelmességben szabadul meg az ember önmagától. Az engedelmességhez alázatosság kell. Ezt az alázatosságot pedig Istentől, Isten alázatosságából merítjük.”

Fancsali Andrásné frappánsan összeállított könyvéből felsejlik az ötvenes évek egyházüldözésének története és a magyar Egyház új, boldoggá avatott vértanú papjának ragyogó személyisége.

Csuti-Mátyás Zsófia

Csuti-Mátyás Zsófia

A gyermekkori mesehallgatás korán elvetette bennem az írott szó szeretetének csíráját, ezért különösen nagy öröm számomra, hogy kisgyermekes édesanyaként – férjemmel együtt – immár én olvashatok a kisfiunknak. A Martinus Könyvesbolt munkatársaként leginkább vallási témájú könyvekkel ismerkedem. Ezek a kiadványok segítenek jobban eligazodni a hitben, alaposabban megismerni Katolikus Egyházunk tanítását. Utazáshoz, várakozáshoz mindig viszek magammal egy könyvet. Másokkal együtt én is vallom, hogy az olvasás a világ felfedezésének izgalmát kínálja, olyan, mint egy gyújtószerkezet, amely felgyújtja a képzeletünket. Az ember a könyvekben megtalálja az életét, önmagunkat olvassuk ki egy-egy könyvből, és általuk jobban megismerhetünk másokat is.

More Posts - Website