Január 22-én Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra emlékezik az Egyház. A „szegények orvosaként” ismert herceg 1931-ben ezen a napon hunyt el, és emléknapja alkalmából évről évre számos helyen – többek között Körmenden – misékkel, megemlékezésekkel és díjátadókkal tisztelegnek az élete szolgálatát a rászorulóknak szentelő orvos előtt. Idén halálának 95. évfordulóját ünnepeljük.
Amikor ilyen kivételes emberekről olvasunk, figyelmünk többnyire magára a hősre irányul: az ő munkájára, áldozatára, rendkívüli teljesítményére. Ritkábban gondolkodunk el azon, mi adta mindehhez az erőt, milyen háttér, milyen szeretetteljes „hátország” tette lehetővé mindezt. Pedig sokszor éppen ott, a háttérben formálódik a szentség.
Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót a Szombathelyi Egyházmegyében különös tisztelet övezi, és 2003-as boldoggá avatása óta sokan kérik közbenjárását. A covid-időszakban is számos gyógyulást tulajdonítottak imádságos közbenjárásának. Munkásságát, önzetlenségét, szakmai kiválóságát országszerte ismerik. Feleségéről, Coreth Mária Teréziáról azonban jóval kevesebb szó esik.
Pedig ő volt az az asszony, aki férjét élete végéig támogatta orvosi és a szegényekért végzett szolgálatában. Ő volt az, aki tizennégy gyermekkel ajándékozta meg, aki a műtétek alatt is segítette férjét, és aki csendes hűséggel, rendíthetetlen hittel tartotta össze a családot. Nem véletlen, hogy sokan úgy tartják: együtt kellett volna boldoggá avatni őket.
Bethlenfalvy Gábor „A mi anyánk az egész ház lelke” című könyve ritka érzékenységgel mutatja be Coreth Mária Terézia életét. Kevés olyan életrajz született, amely ilyen szelíd méltósággal, mégis megrendítő erővel beszélne egy asszonyról, aki nem törekedett nagy tettekre – mégis nagy dolgok történtek általa.
A családban csak Misl-nek hívott Mária Terézia nem csupán feleség volt, hanem társ, barát és erőt adó támasz. Az általa teremtett szeretetteljes, imádságos légkörben férje a legjobbat hozhatta ki magából – orvosként, férjként és keresztény emberként egyaránt. Tizennégy gyermek édesanyjaként soha nem panaszkodott: elfogadta a várandósság terheit, a szülések fájdalmát, a mindennapi szolgálat fáradtságát, mindezt mély Istenbe vetett bizalommal.
A Batthyány-Strattmann házaspár életét átszőtte az egymás, gyermekeik és a szegények iránti szeretet. Az általuk működtetett ingyenes kórház nemcsak a gyógyítás helye volt, hanem a reményé is. Mária Terézia nemcsak az otthon falain belül volt jelen, hanem a betegek ágya mellett is: figyelmes, odaadó, csendes szolgálattal. Ez a „hétköznapokban megélt szentség” teszi őt ma is aktuális példaképpé.
A könyv egyik legmegrendítőbb mondata így fogalmaz:
„Visszaadott Istennek mindent, amit Tőle kapott, s amelyeket mint talentumokat bőségesen kamatoztatott.”
Ez a sor Mária Terézia egész életének összegzése. Fiatal lányként döntött úgy, hogy Isten akaratát követi, és ebben hűségesen meg is maradt. Az általa teremtett szeretetteljes háttér lehetett az alapja annak, hogy férje a szentség útján járhatott.
Ő volt az asszony, aki a háttérben maradt – mégis minden pillanatban jelen volt. Ő volt a ház lelke.
Bethlenfalvy Gábor érzékeny, letisztult stílusban vezeti végig az olvasót ezen az életúton, amely a 20. század viharai között is Istenhez hű maradt. A könyvet Kállai Nagy Krisztina finom, stílusos illusztrációi gazdagítják, segítve az elmélyülést és az olvasói ráhangolódást.
A mindössze 40 oldalas, mégis mély tartalmú kötet kiváló ajándék lehet hittanos fiataloknak, házaspároknak, édesanyáknak, valamint mindazoknak, akik a hivatás, a szeretet és a hit egyensúlyát keresik a mindennapokban.
Ajánljuk még:
- Batthyány hercegorvos -Ősök, elődök, kortársak, utódok körében
- Szent Kilenced -Boldog Batthyány-Strattmann László közbenjárásáért és szentté avatásáért
