Prof. dr. Peter Paulig hat gyermek édesapja. 1977 óta pedagógiai tanszékvezető az eichstätti egyetemen. Rengeteg cikke jelent meg nevelési témákkal kapcsolatban, a sajtóban. A rádióban és a televízióban is rendszeresen tartott előadásokat. A gyermek: áldás vagy sorscsapás? című könyvét a következő szavakkal vezeti be:
„Könyvespolcomon 234 kötet található, amely mind a nevelésről szól. Mindegyiket vettem, vagy kölcsönöztem és elfelejtettem visszaadni, de mindegyiket elolvastam. Ezek közül azonban csupán 18-at találok jónak, amit azonban Ön most a kezében tart, mindegyiket felülmúlja, legalábbis remélem. Teljesen biztos azonban nem vagyok ebben, mert – véleményem szerint – semmi sem nehezebb annál, mind bölcs dolgokat írni a nevelésről. Miért? – kérdezi Ön. Próbálja meg egyszer! Majd azután megbeszéljük a dolgot. Egyetért?”
A könyv tizenhárom fejezeten keresztül próbál meg irányt mutatni a gyereknevelés labirintusában. Már maguk a fejezetcímek is rendkívül beszédesek:
- Mire van szükségük a gyermekeknek?
- Halló, gyerekek, legyenek boldog szüleitek!
- A nevelési céloknak és intézkedéseknek irányelvekre van szükségük
- „Amit nem tanul meg Jancsi…!”
- A gyermekeknek szükségük van határokra – de a szülőknek is!
- Szabályok – Szertartások – Szerepkörök
- Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál?
- Soha ne alkalmazzunk erőszakot!
- A nevelés szerencse dolga
- Kedves anyukák! Helyezzék magukat kényelembe és figyeljenek!
- Valóban olyan ritkaság a jó apa?
- A „nyárspolgári nevelők” gyermekeinek nincs nevetnivalójuk
- Ne büntessünk, de legyünk következetesek
Peter Paulig az egyes fejezetek felépítéséről a következőt írja:
„Minden fejezet, csupán egy kérdés tisztázására irányuló kísérlet. Ennek során mindig szó van olyan kérdésekről, amelyeket szülők és nevelők tettek fel nekem. A sokféle választ ezekre a kérdésekre úgy igyekszem megformálni, hogy Ön örömét lelje azok olvasásában, és hasznot húzzon belőlük.”
A Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál? című fejezetet egy olyan szituációval vezeti be a szerző, amely a világon bárhol megtörténhet.
„A 4 éves Marika éppen egy gyönyörű tortát »sütött« homokból. Ekkor átviharzik a homokozón az 5 éves Misi, meglóbálja a lapátját és szétrombolja Marika remekművét. Marika kiabál és sír, és mert a kis Rontó Pál-Misinek ez az átütő siker nagyon tetszik, még egy maréknyi homokot szór Marika arcába. Ez a »merénylet« most már teljesen kétségbe ejti Marikát, zokogva rohan a mamájához, aki tanúja volt a támadásnak és nem tudja, hogy most mit tegyen. Szidja meg Misit agresszív magatartásáért, vagy vigasztalja meg Marikát azzal, hogy a felnőttek világában is gyakori az erőszak? Mit tenne Ön egy hasonló szituációban?”
A történetet egy remek kérdéssel zárja le a szerző, akinek az a célja, hogy bevonjon bennünket is a megfelelő megoldás megtalálásába, hogy valóban elgondolkodjunk, mi mit tennénk egy ilyen esetben. Melyik hangra figyeljünk a fejünkben? Amelyik azt mondja, hogy „Ne tűrd! Védd magad! Üss vissza!” vagy amelyik azt suttogja, hogy „Az okos enged”? Paulig professzor mindkét lehetőséget megvizsgálja és arra is igyekszik magyarázatot találni, hogy mi lehet az oka a gyermekkori túlzott agressziónak.
A könyvben található sok bölcs gondolat közül végül szeretnék egy olyan jellegű tanácsot kiemelni, ami kimondva és leírva annyira egyértelműnek tűnik, ám a valóságban sokszor figyelmen kívül hagyjuk:
„A magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy a szülők a nevelési célokban, irányelvekben és módszerekben egyetértsenek. Ez persze néha meglehetősen nehéz lehet, hiszen mindenkinek megvan a maga »módszere« és következésképpen elképzelése a nevelésről. … Az egymás nélküliségből hamar válhat egymás elleniség, pl. ha az apa mindenáron bele akar szólni a nevelésbe, de az anya ezt nem engedi, mert ő – mint állítja – jobban ismeri a gyermeket, és ezért jobban, helyesebben tudja, hogyan nevelhető legjobban a gyermek.”
Gyakorló szülőként nekem is megvannak az elképzeléseim gyermekeim neveléséről, ám nekünk szülőknek is mindig fejlődnünk kell és érdemes bizonyos időszakonként felülvizsgálni nevelési módszereinket, ha gyermekeink és egész családunk számára valóban szebb, nyugodtabb és békésebb életet szeretnénk biztosítani. Peter Paulig is erre bíztat minket:
„Talán reménytelen Önt arra rávenni, hogy bizonyos meggyőződéseit, amelyeket már X éve szilárdan képviselt, mégis egyszer vizsgálja felül. Hiszen senkinek sincs megtiltva, hogy véleményét megváltoztassa. Vagy Ön ezt másképp látja?”
