Rozványi Dávid A Boldogságbolt című regénye egy kis budai utcába, az Öreg utcába kalauzolja el az olvasót. Ott található ugyanis egy öreg örmény úr boltja, a Boldogságbolt, amelyben mindenki megvásárolhatja magának azt a boldogságot, amelyre a leginkább vágyik. Ám mindennek ára van, érdemes meggondolnunk, mekkora fába vágjuk a fejszénket. Hosszas hezitálásra nincs idő, ott és akkor kell eldönteni, mit szeretnénk, ugyanis miután kilépünk a boltból, többé nem találjuk meg annak bejáratát.

Mindenkinek más a kívánsága, mindenki más valamitől reméli a boldogságot, az öreg örmény azonban mindig mindenre tud ajánlani valamit. Egy kacér hölgynek új, szenvedélyes kapcsolatot a gyermekei nélkül vagy a már megszokott házasságát bensőséges szeretettel. A hölgynek nehéz a döntés, hiszen valamiről mindkét esetben le kell mondania. Egy fiatalember karrier és család közt őrlődik.

– Karriert szeretnék.
– Természetesen. Nemzetközi cégnél igazgatói állás megfelelő lenne?
– Igen, mindenképp. Mi lenne az ára?
– No, nézzük csak… A családi életét fel kell adnia, item egy kis gyomorfekély.
– Nem is tudom. A családi élet elég nagy ár. Tudna még valamit ajánlani hozzá?
– Természetesen. Egy szívinfarktusért két kikapós titkárnőt tudok szállítani. Ez körülbelül mínusz öt évet jelent. Csomagolhatom?”

Végül mit választott a fiatalember, a regényből kiderül. Távozását követően regényünk főhőse is szóba elegyedik az idős árussal.

– Sikerült választania?
– Nem is tudom…
– Hajaj… – sóhajtott fel. – Tudja, hogy ez leggyakoribb mondat, amit ebben a szakmában hallok? „Nem tudom.” Ma már senki sem tudja, hogy mit akar. (…) Ma már mindenki csak kicsinyes kívánságokkal érkezik. Szerelem, szex, pénz…
– Tudja, mit? Ön ma az utolsó vevőm. Megkapja bonus, amit szeretne.
– Azt hiszem, egy csésze kávét szeretnék.
– Csak egyetlen csésze kávét?
– Igen. Azt szeretném, ha egész életemben minden nap tudnék örülni a sors olyan apró ajándékainak, mint egy csésze kávé. Ha mindig lenne a közelemben valaki, akivel együtt tudom élvezni a frissen főtt kávé zamatát. Nem kell több: minden napra egy apró öröm és az, hogy felismerjem és örülni tudjak ennek.
– Jól meggondolta?
– Igen, tudom, nem nagy boldogság, de legalább biztos.
– Bölcs választás, ha szabad megjegyeznem. A kicsiny dolgok öröme… Régen elfelejtett boldogság. Máris csomagolom.

A regény a boldogság mibenlétét kutatja, ír azokról a dolgokról, amelyek miatt a mai világ embere boldoggá vagy éppen boldogtalanná válik. A főhős példáján keresztül igyekszik utat találni ebben a lelki útvesztőben.